A mediáció jelentése
A mediáció alapötlete - eredete a latin mediare ige, jelentése: középen állni, egyeztetni, közbenjárni, közvetíteni, békéltetni - az az elképzelés, hogy az ellenséges, kétoldalú kapcsolatok megoldásához egy „harmadik semleges felet” hívnak segítségül. Egy olyan vitarendezési eljárásról beszélünk ez esetben, ahol egymást ismerő, ám valamilyen konfliktusba keveredett felek, a közöttük lévő kommunikációs csatorna helyreállításához, a közös megoldás kialakításához és egy mindkét fél számára előnyös eredmény eléréséhez, egy mindkettőjük által elfogadott, ám mégis kívülálló, a helyzettől független személy segítségét veszik igénybe.
Történelem tanulmányainkra visszagondolva, emlékezhetünk rá, hogy már a régi kultúrákban is jellemző volt, hogy a vitás helyzetek megoldásában a vének, a királyok vagy a papok szolgálatait vették igénybe az emberek. Gondoljunk csak a Bibliában szereplő bölcs Salamonra, aki elé azért járult két asszony, hogy válassza ki közülük, hogy melyikük édesanyja a gyermeknek. Vagy akár a napjainkra csak néhány elszigetelt törzset számláló afrikai, dél-amerikai közösségekre, ahol a vének tanácsa vagy a törzs feje dönt minden problémás kérdés esetén.
Az Encyclopedia Americana szerint a modernkori történelem egyik első mediációs eseménye az volt, mikor Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok között 1812-ben kialakult háború alkalmával az orosz cár felajánlotta mediátori szolgálatait, melyet az utóbbi elfogadott, az előbbi viszont visszautasított. Majd később, 1870-71-ben a Frank-Germán háború idején Franciaország felkérte az Amerikai Egyesült Államokat, hogy csatlakozzon a szembenálló felekhez egy béke-megállapodás létrehívásában. Érdekes azt látni, hogy ahogy a konfliktusok definíciója esetén, úgy a mediációval kapcsolatban is a háborús szituációk jelennek meg elsődlegesen a kezdeti feljegyzésekben.
Végül az 1899-es és 1907-es Hágai Békekonferenciák alkalmával fogadták el a mediáció alapszabályait. Ezt követően az Amerikai Egyesült Államokban 1925-ben döntöttek a Szövetségi Választottbírósági Törvényről, majd 1935-ben a Nemzeti Munkavállalói Kapcsolatok Törvényét fogadták el, melyben az alkalmazottak kollektív megállapodási jogait rögzítették. A ma is működő Szövetségi Mediációs és Békéltető Szolgálat paraméterei pedig egy 1947-ben megalkotott törvény keretein belül kerültek lefektetésre.
Hazánkban a kétezres évek elején kezdett el megjelenni és ismertebbé válni az alternatív vitarendezés ezen technikája, hiszen a korábbi politikai berendezkedésből adódóan a vitás kérdések eldöntésére a bírósági eljárás volt a bevált módszer. Jelenleg a 2002. évi LV törvény a közvetítői tevékenységről szabályozza a hazai alternatív vitarendezések gyakorlatát.