Mediáció lépései II. - eszmecsere, megoldások

3. Az eszmecsere: Sorra véve a meghatározott kérdéseket, az eszmecsere szakaszában a vitás felek már egymással kommunikálnak, így a mediátor fő feladata az lesz, hogy a másik szempontjainak, álláspontjának megértését, az abba való behelyezkedést és ezáltal a vitát a konstruktív, megoldásközpontú irányba terelje. Fontos, hogy a tárgyilagos, külső szemlélő szerepében a mediátor a nyílt, objektív eszmecserét támogassa és így sarkallja a feleket a különböző megoldandó kérdések és a számukra fontos sorrend meghatározásában.

     Amennyiben nehézkesen indulna meg a közeledés a két fél részéről, hasznos mindig a kevésbé hangsúlyos problémákat, ahol az előzetes beszámoló alapján már közös álláspontok is mutatkoztak, előre sorolni, hogy a konfliktus szereplőinek legyen lehetősége belerázódni a kölcsönös, kétoldalú véleménycserébe. Ha sikerült a kommunikációt elmélyíteni, mindkét fél részéről nyitottság és elfogadás érzékelhető a másik irányába, akkor lehet továbblépni a megoldások kitalálása felé.

     Amíg bármely részről továbbra is az elzárkózás, a saját állásponthoz való merev ragaszkodás, személyeskedés, harag, méreg jelentkezik csak, addig a folyamat nem haladhat tovább és az eszmecsere terepén kell maradnia a konfrontálódó feleknek. Amennyiben többedik alkalommal sem sikerül erről a pontról elmozdulni, úgy hasznos tisztáznia a mediátornak a megbízóival, hogy meglátása szerint a folyamat így nem fogja elérni a vágyott, egyensúlyi helyzet elérését.

4. Megoldások: Mikor elértük azt a kedvező állapotot, hogy a vitás felek nyíltan, a problémák megoldására fókuszálva, az érzelmeiktől megtisztítva tudják a kialakult helyzetet szemlélni, akkor kezdődhet a megoldási javaslatok kidolgozása. Ehhez adhat egy kezdeti lökést a mediátor azzal, ha a jelenlegi helyzet kialakulására visszautalva, megkérdezi a konfliktus szereplőit, hogy hogyan lehetett volna szerintük másképpen kezelni ezt a szituációt. Ezzel kényszerítve a szereplőket abba a helyzetbe, hogy maguk is felülvizsgálják korábbi reakciójukat, az ezzel a másik személyben kiváltott hatásokat és a racionális lépéseket helyezzék előtérbe, az emocionálisan túlfűtött cselekvések helyett. Az ilyen módon meginduló „ötletelés” során elhangzó javaslatokat kell a mediátor segítségével a résztvevőknek összegyűjtenie és rendszereznie, hogy a továbbiakban ezeket kiindulópontként használva, a megvalósíthatóságot megvizsgálva, kidolgozzák a mindkettőjük számára elfogadható megoldásokat. Ha apró, részeredményeket már sikerül elérni a mediáció során, azokat érdemes hasznos, jó példaként előhozni és ezzel továbblökni a kommunikáció menetét egy-egy nehezebb pillanatban.